A mai napot a Museuminsel felderítésével kezdtük, azon belül is legelőször a Pergamonmuseum-ba mentünk. Ez egy viszonylag kis területen berendezett múzeum volt, de lehet, hogy ez csak akkor tűnt így mivel egy része le volt zárva és nem voltam biztos benne, hogy mégis mennyi minden hagyunk ki belőle. Maga a múzeum túlnyomó többségben a Közel-Keletre engedd betekintést azon belül is leginkább az ókori Mezopotámia és az Oszmán Birodalomból, illetve a Római Birodalomból hozták ide a legtöbb tárgyi emléket; főként szőnyegek, agyagedények, kések, eszközök mozaikból kirakott muszlim kegyhelyek, szobrok, illetve a két legmonumentálisabb darab; a babiloni Ischtar Kapu, illetve a római Piac Kapu, ami Miletusból jött egészen ide. Mindezeket a feltárás helyén szedték darabjaikra és aztán szállították ide őket Berlinbe.

Emelett a Pergamonmuseum-ban helyett kapott egy ideiglenes kiállítás is Heinrich Schliemann-ról, aki egy előtte számomra ismeretlen ember volt. Úgy léptem be a kiállításra, hogy fogalmam sem volt, hogy ki vagy, hogy mit is várjak ettől az egésztől de nagyon nagy pozitív csalódás ért engem. Az egész kiállítás úgy volt kiépítve, hogy ahogyan mi térben végig megyünk a tárlaton, úgy táródik fel előttünk Schliemann kalandos élete. Két kanyar után már annyira beleéltem magam az ő élete történetébe, mintha én magam éltem volna meg helyette, és mivel fogalmam sem volt az ő életéről főleg arról, hogy hogyan végződött, mindig kiváncsian vártam, hogy most vajon milyen fordulatot fog venni az ő története. Történetmesélés mesterfokon.

Miután kiléptünk a Pergamonmuseumból elsétaáltunk a Konzerthaus-ig, ami a Französischer Dom és Neue Kirche között foglal helyet. Ez a két templom egyébként egymásnak szinte kiköpött társai és a francia kisebbségfelé tett nemes gesztusként értelmeztem. Ezen épületek felé haladván útbaejtettükk még a Neue Wache nevű holokauszt emlékművet (ami nekem a kedvencem az összes közül), illletve a Jogi Egyetem előtti térre, ahol megnéztük az 1933-as május 10-i könyvégetést.

A napot az East Side Galleryvel zártuk, ami egy 1316 méter hosszú fal, ami a néhai Berlini Fal maradványaiból épült, most pedig graffitik sokasága díszíti és, ami egykor a félelem és a szétválasztódás szimbóluma volt, most a béke és az együttélésé, milyen költőiek ezek a németek.