Ma délelőtt elvonatoztunk Burgge-be. Amíg Brüsszel tipikusan az a város, ahova a belga emberek dolgozni, járnak és a turisták mulatozni, Brugge tipikusan egy turistaváros volt. Az egész nagyon hangulatos klasszikus belga vidéki város, az egész várost behálózó kiskanláisokkal, hatalmas templomokkal és klasszikus stílusú házakkal, őszintén szólva lakosból egyet sem láttam, túristából jó sokat ellenben. Miután megebédeltünk, újfent sültkrumplin mivel az itt is mennyei volt, újra vonatra szálltunk Oostende-be. Azért azt meg kell említeni, hogy a vasárnap számomra rejtélyes okokból valamiért egy speciális nap a belgáknak így a vonatjegyünket is féláron tudtuk megvásárolni. Mint ahogy Brugge és Brüsszel, Oostende sem egy az átlagos belga lakóváros, ez ugyanis egy tengermelléki üdülő település. Természetesen megfürödtünk a tengerben, hatalmas hullámokba vetődtünk belőle, és siklottunk a tetejükön. Ezután még egy nagyobb kerülővel visszatértünk a vonatállomásra, onnan pedig egy vonattal vissza Brüsszelbe.

Az ország búcsúztatásaképp úgy döntöttünk, hogy megadjuk a módját és először beültünk egy étterembe. Itt rajtam kívül mindkét barátom kagylót rendelt viszont amikor végeztek vele és már készültünk volna a fizetésre, illetve a távozásra a pincér megkérdezte tőlük, hogy kérnek-e még egyet, INGYEN! Kiderült, hogy a belgáknál ez a vasárnap olyan megszentelt dolog, hogy ebben az étteremben például all-you-can-eat, akció volt a kagylókon, szóval nem is vesztegettük az időt és jól beettünk. Mivel az étterem közvetlenül a Delirium Village mellett volt, gondoltuk azt is méltóan el kell búcsúztatni. Így hát beültünk oda is kis időre, meg kell mondjam; életünk legfinomabb söreit fogyasztottuk ott; Blonde, Wheat, IPA, Meggy, Grapefruit, Alma és Kókusz söröket ittunk, mindegyik elképesztő volt.

Másnap összepakoltunk, kitakarítottunk, leugrottunk a közelben lévő boltba bevásárolni az útra és elmetróztunk a Gare de Bruxelles-Midi-be, ahol az Amsterdam-Centraalba menő járatra szálltunk fel. Az úton észrevett egyetlen érdekesség a határ átlépése után megsokasodó marihuána-farmok voltak, amiket eleinte egyikünk sem ismert fel mert nem bírtuk elképzelni, hogy vajon mit termeszthetnek ilyen méretű fóliasátrakban. 

Amszterdamba megérkezve megvettük a jegyeinket és a villamosra szállva elutaztunk a szállásunkra, amiért megint csak nem fizettünk, hiszen megint csak egy ismerősnél, az egyik barátom Amszterdamban tanuló nővérének lakásán laktunk. Előnye volt az ismerősöknél lakásnak (eltekintve az egyértelmű dolgoktól mint például h nem kell fizetni), hogy tudtunk mindegyikben mosni, így 7 napra való ruhával kihúztuk az egész utat. Miután beraktunk mindent a mosásba és megvacsoráztunk, elszenderedtünk.