Július 9-e reggel már a prattelni szállásunkon ébredtünk. Ez egy Ibis hotelmárkához tartozó létesítmény volt, benne található egy franciaágy, illetve egy pótágy e fölött, emellett tartozott még a szobához egy saját zuhanyzó, WC és egy tükörrel ellátott mosdókagyló, ez  hármunknak egy éjszakára összesen 140CHF volt (akkori árfolyamban kb. 57 000Ft), mindezt kártyáról fizettük, az összeget előre lezárolták de nem fizettették ki velünk, amíg eg nem érkeztünk . Véleményem szerint ez egy viszonylag baráti ár volt figyelembe véve az akkori silány értékét a forintnak valamint az átlagos svájci árakat főleg, ahhoz képest, hogy milyen közel volt Bázelhez. Prattelnt sajnos nem volt időnk felfedezni, így csak a vonatsínek szállás-felőli oldalát sikerült felfedeznünk, ami egyébként nagyszerű állomás volt a magunk fajta fáradt utazók számára, hiszen itt már nem is igazán voltak lakóházak csak egy tömben lévő, de szellősen elhelyezkedő üzletek összessége, leginkább a büdaörsi pihenőhelyhez tudnám hasonlítani csak kicsiben; itt is volt egy IKEA, McDonald’s, JYSK, Media Markt és egy kisebb pláza, ahol volt lehetőségünk bevásárolni mindent ami kellhetett az útra.

Ezután ugyanazon az útvonalon, ahogyan idejutottunk, visszamentünk Bázelbe, ahol a pályaudvaron letettünk táskáinkat a csomagmegőrző szekrényekbe, ezután pedig nekivágtunk a város felfedezésének. Zürich után ez a város egy kifejezetten kellemes meglepetés volt; az utcák patyolat tiszták voltak (mondjuk ez Zürichben is hasonlóan volt), a pályaudvar környékén lévő modern épületeket hamar felváltották a rettentően hangulatos, tradicionális svájci házak melyeknek egy része már a 13. században is létezett. Ezen kívül Bázel sokkal inkább élettel telibb volt; minden utcában volt egy beülős hely vagy valamilyen érdekesebb bolt, ahol ha mást nem is, nézelődni eltudtál. Ahogy keresztül haladtunk a házak között hamar kiértünk a városon keresztül folyó Rajna partjára, itt a megszokott gyönyörű tisztaságú víz csodálása után szemünket egy igen érdekes jelenség vonta magára. A Rajna körülbelül 19 °C fokos sodrásában emberek sodrottak le a folyón. Ezek a polgárok minden holmijukat, amiket éppen maguknál hordtak, beletették egy vízálló táskába, amit aztán felfújtak levegővel és belekapaszkodva lecsorogtak a folyó ezen szakaszán. Ez egy számunkra teljesen ledöbbentő élmény volt hiszen egyáltalán nem megszokott, hogy egy várost kettészelő folyót ekképpen használjanak, ez valószínűleg annak köszönhető, hogy a Rajna vize messzemenően tisztább volt, mint bármelyik más, hasonló helyen lévő folyónak.

Miután kigyönyörködtük és kiámultuk magunkat a folyó partján, a túloldalról észrevett grandiózus katedrális, a Münsterhügel tetején álló Basel Minster felé vettük az irányt. Ez egy borzasztóan régi épület melynek építése már 1019-ben elkezdődött azonban csak 1500-ban fejeződött be, kétségkívül a kedvenc templomom volt amiben az egész út során jártunk. Nem csak, hogy kívülről-belülről lélegzet-elállító, de még tartozik hozzá egy tökéletes panorámát nyújtó hatalmas tornác a folyó-felöli oldalán, emellett pedig az egész történetét elmesélő árnyjátékos narráció a templom kriptájában, amit naponta 3 nyelven (német, francia, angol)  lehet megtekinteni.

Mindezek után megint elindultunk az óváros felé, ahol egy bolhapiac kedvéért való kitérőnk után visszaindultunk a pályaudvarra, ahol megvártuk a Párizsba induló vonatunkat. Ez a szerelvény kevesebb, mint 4 óra alatt tette meg a távot, volt amikor 324 km/h-val hasított, elképesztő.

 Párizsba érkezve aznap mindösszesen már csak arra jutott időnk, hogy megvegyük az ottlétünk idejére szóló bérletünket, ami egy igen borsos 37 euro volt fejenként mindössze 4 napra, ez nyilvánvalóan egy turista csapda volt, aminek mi jól be is dőltünk, azonban a leggazdaságosabb Île-de-France kártyát megvásárolva és aztán arra jegyvevős alternatívával se jöttünk volna ki jobban, nem beszélve arról, hogy a belvárosi tömegközlekedés viszonylag gyatra és sokszor fordult elő, hogy sétálva hamarabb odaértünk a célunkhoz, mint  metróval, mindezek ellenére jószerint kénytelen vagy használatba venni ezeket a szolgáltatásokat, mivel a város olyan hatalmas, hogy lehetetlen lenne az egészet bejárni pusztán gyalog. A Gare de Lyon-tól egyenesen a szállásunkra mentünk, ahol a helyszínen, kézpénzben fizettük ki az előre megbeszélt összeget. Ezután elfoglaltuk a szobánkat és lepihentünk.