Párizsi ottlétünk utolsó eseménydús napján első dolgunk volt a Musée d’Orsay felfedezése, itt is sok másik múzeumhoz hasonlóan ingyenesen sikerült jegyet foglalnunk, a sor viszonylag a hosszabbak közé tartozott a többihez képest, körül belül 30 percet töltöttünk a múzeum előtt.

Számomra kétségen kívül ez volt a legjobb múzeum, ahol utazásunk során jártunk és ez főleg annak tudható be, hogy mennyire sokféle művek voltak itt és az egész helyen szerte mennyire odafigyeltek a részletekre. Voltak itt a világ festményeinek leggyönyörűbb darabjaiból, főleg az impresszionista irányzatból, ami szinte az egész legfölső szintet beborította, voltak itt olyan lélegzetelállító szobrok amelyeknek anatómiai porciói és az érzelmek részletes ábrázolásai az arcokon teljesen emberivé varázsoltak egy egykoron komor kődarabat. A szobrok közül a kedvenceim azok voltak, amelyikek kettő vagy több, mind színben mind textúrában, egymás teljes kontrasztjában álló féle kőből voltak kifaragva. Emellett voltak itt még makettek is illetve még bútorokat is fel lehetett lelni. De számomra a leginkább kiemelkedő dolog maga az épület volt, ami kívülről is igen tekintélyes volt, mivel egy volt pályaudvarról beszélünk, de belülről teljesen elbájolt bárkit; az épület belső építészete olyan jól vonzotta a szemet egyik műről a másikra, egyik szobából a következőbe, hogy az embernek eszébe sem jutott akár egy percre is leülnie, emellett a színek és  a formák összeállítása olyannyira harmonikus és a szem számára kellemes volt, hogy akár a saját házamat is ekképpen rendezném be, az épület olyan volt mint annak tartalma; napokon, heteken akár hónapokon át lehet benne gyönyörködni, keresni az újabb és újabb kihagyott részleteket.

A nap következő részében ellátogattunk L’église de la Madeleine-be, aminek érdekessége, hogy kívülről teljesen úgy néz ki, mint egy görög stílusú templom, azonban belülről láthatóvá válik, hogy a tetején kupolák helyezkednek el, amik egészen páratlan látványt nyújtanak.

A templom után L’Arc de Triomphe felé vettük az irányt, ahol kihagytuk annak a lehetőségét, hogy fölmenjünk a tetejére így csak alulról vizsgáltuk meg. Megkerestük az 1809-es Győri csatára megemlékező feliratot is a Diadalíven, ami Raab-ként van megörökítve.

Innen pedig a Bois de Boulogne névre hallgató óriási parkban mentünk, ahol tettünk egy terjengősebb sétát, ezután pedig egy, a park melletti, vendéglőben ebédeltünk.

Étkezés  után még elnéztünk  a Père Lachaise temetőben, ami a város legnagyobb sírkertje(területe 439300m²), megannyi híres ember földi maradványainak adva otthont mint például Frédéric Chopin, Osar Wilde és Jim Morrison.

Ez a sok sétálás és metrózás után kifáradva leheveredtünk a kedvenc helyemre a városban, a Canal St. Martin partjára, ahol a környék nagy nyüzsgésének közepette beszélgetve, piknigezgetve töltöttük el a maradék időnket itt Párizsban

Másnap reggel felkeltünk, összepakoltunk és elmentünk a Gare du Nord-hoz, ahol felszálltunk a Luxemburgba tartó vonatra, a szerelvény megint csak nagyon gyorsan haladt és mintegy 3 órán belül már a Luxembourg Gare Central-ban találtuk magunkat, ahonnan márcsak egy félórás út volt hátra, amit tömegközlekedéssel tettünk meg (Luxemburgban egyébként teljesen ingyenes).

A szállásunk a kertváros közepén helyezkedett el, mivel egyikünk unokatestvérei már pár éve kint laktak, habár éppen csak a nagynénje volt ott, aki viszont mindenre gondunkat viselte. Így a luxemburgi lakhatásunkért nem kellett egy centet sem fizetnünk.

Aznap este a legnagyobb luxemburgi üzletlánc a Delhaize egyik üzletében vettük meg a vacsorához valót, amiben igazából az érdekesség az az, hogy én még soha életemben nem láttam ilyen bőséges „boltot” sehol a világon, szó szerint minden volt, amit az ember képzelni de meg az is, amit nem, abból is rengeteg fajta (pl.: több holland gasztronómiával találkoztunk itt mint egész Amszterdamban), a „legnyugateurópaibb” hely volt ez, ahol valaha jártam.