Útunk a Keleti pályaudvarban kezdődött, ahol felszálltunk a 20:45kor induló vonatra, aminek a másodosztályán helyezkedtünk el, ugyanakkor volt elsőosztálya illetve hálókocsija is. Utólag visszanezve,(noha soshasem ajánlom az ilyen dolgokat hiszen számomra feleslegesen megnővelik a pontosan kiszámolt útiköltséget) lehet érdemes lett volna az útóbbiak egyikére jegyet fogalalni, főleg ha az ember kicsit vastagabb tárcával gazdálkodik. Ennek igazából kettő fő indoka van és mindenkettő a 13 órás (ami végü 15-re hízott) menetidőben gyökeredzik; az első az, hogy azért ember legyen a talpán, aki ennyi időt képes alvás nélkül kibírnia és sokaknak meglehetősen kényelmesebb erre egy mint a mindenki által átjárónak használt folyosó melletti ülések, amik ugyan viszonylag kényelmesek de 0 privát szféraval járnak, azonban ez alapvetően nem olyan nagy probléma hiszen valószínűleg minden utastárs hasonlóan fáradt, igaz? Nos nem teljesen. Mivel ez egy 3 országon atívelő útvonal  (Magyarország, Ausztria, Svájc) nagyon sokféle ember sokféle időpontban, sokféle célból száll fel rá, ilyenek voltak például a Linzben felszálló osztrák fiatalok, akik éppen hazafele tartottak a nagy mulatozásból és ebből kifolyólag nagyon réeszegek, nagyon boldogak és nagyon hangosak voltak. Ezen kívül egyébként maga az út mindenféle turbulencia nélkül telt, a kezdeti félelmeim miszerint kifognak minket rabolni ámunkban teljesen okafogyottá váltak a későbbiekben, és ráadásul csodaszép tájakon haladtunk keresztül, nem kell annyira túlbonyolítani az ehhez hasonló hoszabb vonatutakat sem; gondoskodni kell élelemről folyadékról és mindenképpen ajánlot hely jegyet foglalni, amit viszont az Interrail jegyünk nem állt szóval az annak a kifizetése saját zsebből történt. Így történt, hogy körülbelül július 8.-a délre teljes épségben meg is érkeztünk Zürichbe.

Nem kívánok senkit megtéveszteni; Zürichet egyáltalán nem találtam egy elképesztő városnak. Ugyan jellemzőek rá maga az ország pozitív tulajdonságai, mint például a gyönyörű hegyek mely körül ölelik, a szintén lélegzet elakasztó Zürichsee, aminek vízéhez hasonló kékséget én még soha azelőtt nem láttam, illetve a láthatóan nagy szintű tisztaság és rend, az egész városban 1 darab(!!) szemetet találtunk. Azonban, ami nagyon nem tetszett a városban az az, hogy nem igazán lehet bármit csinálni ezen a helyen. Nyílván van pár étterem illetve fagyizó ahova be lehet ülni, illetve a Svájci Nemzeti Múzeum, valamint léteznek hajótúrák is a tavon és persze lehet sétálgatni, de ezeken kívül tényleg semmi érdekesebbet nem találtunk ahol az időt el tudtuk volna tölteni, egy tisztességesebb bolt fellelése is órákat vett igénybe, amit noha nem célirányosan nem kutattunk fel de az is eléggé magáért beszél, hogy nem botlottunk egybe se útunk során, mintha a városvezetésnek nem is lenne célja, az, hogy te itt pénzt költs el, ami igazából teljesen le is írja a város működését; ide az emberek kizárólag dolgozni járnak. Az országban nyilvánvalóan a Svájci frank a hivatalos fizetőeszköz, de mi minden helyen tudtunk euróval fizetni, azzal  a megkötéssel, hogy csak papírpénzzel és csakis  frankban kaptunk vissza

Igaz lehet ez így kicsit egy kemény kritikának hangzott főleg, hogy nem is töltöttünk el ott sok időt, nagyjából 5 óra magasságában tovább is álltunk Bázelbe, így az egyetlen tényleges látványosság, amit megnéztünk az a Grossmünster templom volt, ez egyébként egy teljsen rendben lévő imahely, ami a városban élő protestáns közösséget hívotatott szolgálni, aminek építése már 1100-ban elkezdődött. Ezen kívül bejártuk a város nagy részét de nem sok említésre méltó dolgot találtunk. Voltak publikus szőkütak, melyekből tökéletesen tiszta ivóvíz folyt, de ezekhez hasonlók is megtalálhatók svájc nagy részén, fontos részlet még, hogy nem meglepő módon Svájc nem egy olcsó ország, de Zürich még az országban lévő többi államból is kiemelkedik. Egy dolgot biztosan merek állítani; ha egy élményekben gazdag azonban viszonylag olcsó utazást tervezel, Zürich nem a te városod.

Miután beleuntunk Zürich gyönyörű de egyébiránt számunkra unalmas hangulatába megvettük a vonatjegyeket Bázelbe (ezekért fizetnünk kellett hiszen a mi hivatalos utazási napunk hetedike volt), itt egyelőre akkor még nem töltöttünk el sok időt hanem megközelítőleg egy óra várakozás után megérkeztünk Prattelnbe, ami 20 percre volt a várostól, és elfoglaltuk a szállálsunkat, ezután megvacsoráztunk és elettük magunkat holnapra.