Luxemburgból, alig egy órás út vezet Brüsszelbe, azonban ezt sajnos nem siker abszolválnunk, mert a járatunkat valamiért törölték így sajnos másfél órával később érkeztünk meg, de ezen kívül semmi poblémába nem ütköztünk.

A városban lévő tömegközlekedéshez egy 10 alkalmas jegyet vettünk, amit viszont mint később rájöttünk nem kellett volna mindannyiunknak megvenni, hiszen a tömegközlekedésen nincsenek ellenőrök, csak beléptető kapuk, amin a helyiek többsége úgy közlekedik, hogy nem is vesz semmilyen jegyet, hanem csak keresztülpréseli magát a kapun, miután az előttelévő lecsipanotta a jegyét, volt , hogy minket is megkértek erre, természetesen igent mindtunk. Brüsszeli szállásunk is ingyenes volt számunkra mert ezúttal a másikútitársam édesanyjának másodunokatestvérének lakásán rendezkettünk be az ottlétre. eleinte furcsa volt megszokni, hogy sem itt sem Luxemburgban nem kellett és gyakorlatban sem zártuk a lakásajtót. Az egyetlen védelmi vonala a háznak a kapu volt, de az után már ha nagyon akartál bármelyik lakásba benézhettél, aznap már csak egy közeli boltban vacsorára valót vettünk magunknak és lepihentünk.

Másnap nekiláttunk a város felfedezésének. Első utunk az európai parlamenthez vezetett, ahol sok másik hasonló célú épülettel volt körülvéve, rajtunk kívül egy lélek sem járt erre ilyenkor szóval egész kísérteties volt. Onnan egy rövid sétával eljutottunk az Európatörténeti Múzeumba, ahol egy rettentően átfogó és alapos képet kaptunk egész Európa 20. századi történelméről, többnyire objektíven, ami tisztelendő azt elnézve, hogy a város ezen részének inkább van európai identitása mintsem belga, de ez más területén is megfigyelhető volt a városnak. A múzeum számomra azért volt nagyon különleges mert szinte teljesen hiányzott belőle az indulat; pontos képet kaptunk a nemzeti közti feszültségekről, konfliktusokról, egymással szembeni gyűlöletről, de mégis, ahogyan egyre feljebb értél az épületben, egyre egyértelművébbé vált, hogy igazából egyáltalán nem fontosak ezek a dolgok és Európa története nem Európai országok hatalmi harcáról  illetve különálló, sajátos gondjairól szól, hanem az európai emberekről mint egységes tovább nem osztható csoport. Kicsit el is érzékenyített.

A múzeumból kijőve ellátogattunk az alig 200 méterre lévő sültkrumplishoz, ami sokak szerint az ország legjobbja, egyetértek.

Ezután célkeresztünkbe vettük a belvárost, ahol a magunkfajta turistáknak való dolgok kitalálva, megnéztük a Pisilő Kisfiút ábrázoló szobrot, illetve be is gofriztunk, ahogy azt kell. Továbbsétálva kívülről megtekintettük a királyi palotát is, illetve a Delirium Village nevű hleyet, ami lényegében egy zsákutcába minden üzletet magába foglaló sörmennyország. Itt összesen 5 kocsma 12 emeletén keresztül 150 féle csapolt sör volt kapható. Mi egyelőre csak egy „méter”-nek keresztelt sörkostoló ajánlatott próbáltunk ki. Ezáltal egy nap alatt kipipáltuk a Belga gasztronomia 3 legfontosabb résztvevőjét(+1  csokoládé, ami a gofrin volt).