Miután felkeltünk és megreggeliztünk, egyből belevetettük magunkat a városba. Első utunk a Brandenburger Tor-hoz vezetett, ahol egy kis nézelődéssel és egy alatta való áthaladással ki is fulloztuk az élményt. Ezek után a majdnem közvetlenül mellette levő Európai Meggyilkolt Zsidók Emlékművéhez mentünk, amit szintén bejártunk, ezután a Großer Tiergarten-en keresztül visszakanyarodtunk a Reichstaghoz, ahová szintén ingyen mentünk be viszont a jegyfoglalásnál a neveden vagy e-mail  címeden kívül meg kellett adnod pár hivatalos papírodnak is az adataid mint például a személyid vagy lakcímkártyád. Az eddigi legkomolyabb ellenőrzés után be is engedtek az épületbe azonban turistáknak csak a tetőre van felmenetel, ahol a régi leégett kupola helyére egy modernebb verzió épült amiben fel lehet menni spirálalakban épített feljárón illetve középen egy hatalmas tükrökkel körbevett oszlop található. Ebben a modern kupolában a Reichstag történetéről tudhatunk meg nagyjából mindent, amire kíváncsiak lehetünk. Bónusz érdekesség a Reichstag-ról, hogy az épületen egyetlen emléktábla található meg, ami pedig a Német-Magyar testvériességről szól.

Miután minden számunkra érdekes dolgot megnéztünk a Reichstagban és annak környékén, elmetróztunk megnézni a Checkpoint Charlie-t, illetve onnan a Potsdamer Platzon lévő fal emlékművet. De mindezek eltörpültek a régi német légierő helyére telepített Topographie des Terrors, ami egy hosszas, részletekbe menő szabdtéri kiállítás a Náci Berlinről, a Párt hatalomátvételéről és bukásáról valamint olyan dolgokról is mesél, amik történelemórákon néha feledésbe vesznek, például, hogy mi is történt pontosan a szellemi vagy testi fogyatékos emberekkel, vagy kik is voltak azok az „elkapók” egészen pontosan. Nagyon érdekesnek találtam  és egyértelműen mondhatom, hogy a tudásomat nagyban tágította, illetve a nácikról alkotott képemet is, noha a róluk alkotott véleményem egyértelműen ugyanaz maradt.