Július 9-e reggel már a prattelni szállásunkon ébredtünk. Ez egy Ibis hotelmárkához tartozó létesítmény volt, benne található egy franciaágy, illetve egy pótágy e fölött, emellett tartozott még a szobához egy saját zuhanyzó, WC és egy tükörrel ellátott mosdókagyló, ez  hármunknak egy éjszakára összesen 140CHF volt (akkori árfolyamban kb. 57 000Ft), mindezt kártyáról fizettük, az összeget előre lezárolták de nem fizettették ki velünk, amíg eg nem érkeztünk . Véleményem szerint ez egy viszonylag baráti ár volt figyelembe véve az akkori silány értékét a forintnak valamint az átlagos svájci árakat főleg, ahhoz képest, hogy milyen közel volt Bázelhez. Prattelnt sajnos nem volt időnk felfedezni, így csak a vonatsínek szállás-felőli oldalát sikerült felfedeznünk, ami egyébként nagyszerű állomás volt a magunk fajta fáradt utazók számára, hiszen itt már nem is igazán voltak lakóházak csak egy tömben lévő, de szellősen elhelyezkedő üzletek összessége, leginkább a büdaörsi pihenőhelyhez tudnám hasonlítani csak kicsiben; itt is volt egy IKEA, McDonald’s, JYSK, Media Markt és egy kisebb pláza, ahol volt lehetőségünk bevásárolni mindent ami kellhetett az útra.

Ezután ugyanazon az útvonalon, ahogyan idejutottunk, visszamentünk Bázelbe, ahol a pályaudvaron letettünk táskáinkat a csomagmegőrző szekrényekbe, ezután pedig nekivágtunk a város felfedezésének. Zürich után ez a város egy kifejezetten kellemes meglepetés volt; az utcák patyolat tiszták voltak (mondjuk ez Zürichben is hasonlóan volt), a pályaudvar környékén lévő modern épületeket hamar felváltották a rettentően hangulatos, tradicionális svájci házak melyeknek egy része már a 13. században is létezett. Ezen kívül Bázel sokkal inkább élettel telibb volt; minden utcában volt egy beülős hely vagy valamilyen érdekesebb bolt, ahol ha mást nem is, nézelődni eltudtál. Ahogy keresztül haladtunk a házak között hamar kiértünk a városon keresztül folyó Rajna partjára, itt a megszokott gyönyörű tisztaságú víz csodálása után szemünket egy igen érdekes jelenség vonta magára. A Rajna körülbelül 19 °C fokos sodrásában emberek sodrottak le a folyón. Ezek a polgárok minden holmijukat, amiket éppen maguknál hordtak, beletették egy vízálló táskába, amit aztán felfújtak levegővel és belekapaszkodva lecsorogtak a folyó ezen szakaszán. Ez egy számunkra teljesen ledöbbentő élmény volt hiszen egyáltalán nem megszokott, hogy egy várost kettészelő folyót ekképpen használjanak, ez valószínűleg annak köszönhető, hogy a Rajna vize messzemenően tisztább volt, mint bármelyik más, hasonló helyen lévő folyónak.

Miután kigyönyörködtük és kiámultuk magunkat a folyó partján, a túloldalról észrevett grandiózus katedrális, a Münsterhügel tetején álló Basel Minster felé vettük az irányt. Ez egy borzasztóan régi épület melynek építése már 1019-ben elkezdődött azonban csak 1500-ban fejeződött be, kétségkívül a kedvenc templomom volt amiben az egész út során jártunk. Nem csak, hogy kívülről-belülről lélegzet-elállító, de még tartozik hozzá egy tökéletes panorámát nyújtó hatalmas tornác a folyó-felöli oldalán, emellett pedig az egész történetét elmesélő árnyjátékos narráció a templom kriptájában, amit naponta 3 nyelven (német, francia, angol)  lehet megtekinteni.

Mindezek után megint elindultunk az óváros felé, ahol egy bolhapiac kedvéért való kitérőnk után visszaindultunk a pályaudvarra, ahol megvártuk a Párizsba induló vonatunkat. Ez a szerelvény kevesebb, mint 4 óra alatt tette meg a távot, volt amikor 324 km/h-val hasított, elképesztő.

 Párizsba érkezve aznap mindösszesen már csak arra jutott időnk, hogy megvegyük az ottlétünk idejére szóló bérletünket, ami egy igen borsos 37 euro volt fejenként mindössze 4 napra, ez nyilvánvalóan egy turista csapda volt, aminek mi jól be is dőltünk, azonban a leggazdaságosabb Île-de-France kártyát megvásárolva és aztán arra jegyvevős alternatívával se jöttünk volna ki jobban, nem beszélve arról, hogy a belvárosi tömegközlekedés viszonylag gyatra és sokszor fordult elő, hogy sétálva hamarabb odaértünk a célunkhoz, mint  metróval, mindezek ellenére jószerint kénytelen vagy használatba venni ezeket a szolgáltatásokat, mivel a város olyan hatalmas, hogy lehetetlen lenne az egészet bejárni pusztán gyalog. A Gare de Lyon-tól egyenesen a szállásunkra mentünk, ahol a helyszínen, kézpénzben fizettük ki az előre megbeszélt összeget. Ezután elfoglaltuk a szobánkat és lepihentünk.

Útunk a Keleti pályaudvarban kezdődött, ahol felszálltunk a 20:45kor induló vonatra, aminek a másodosztályán helyezkedtünk el, ugyanakkor volt elsőosztálya illetve hálókocsija is. Utólag visszanezve,(noha soshasem ajánlom az ilyen dolgokat hiszen számomra feleslegesen megnővelik a pontosan kiszámolt útiköltséget) lehet érdemes lett volna az útóbbiak egyikére jegyet fogalalni, főleg ha az ember kicsit vastagabb tárcával gazdálkodik. Ennek igazából kettő fő indoka van és mindenkettő a 13 órás (ami végü 15-re hízott) menetidőben gyökeredzik; az első az, hogy azért ember legyen a talpán, aki ennyi időt képes alvás nélkül kibírnia és sokaknak meglehetősen kényelmesebb erre egy mint a mindenki által átjárónak használt folyosó melletti ülések, amik ugyan viszonylag kényelmesek de 0 privát szféraval járnak, azonban ez alapvetően nem olyan nagy probléma hiszen valószínűleg minden utastárs hasonlóan fáradt, igaz? Nos nem teljesen. Mivel ez egy 3 országon atívelő útvonal  (Magyarország, Ausztria, Svájc) nagyon sokféle ember sokféle időpontban, sokféle célból száll fel rá, ilyenek voltak például a Linzben felszálló osztrák fiatalok, akik éppen hazafele tartottak a nagy mulatozásból és ebből kifolyólag nagyon réeszegek, nagyon boldogak és nagyon hangosak voltak. Ezen kívül egyébként maga az út mindenféle turbulencia nélkül telt, a kezdeti félelmeim miszerint kifognak minket rabolni ámunkban teljesen okafogyottá váltak a későbbiekben, és ráadásul csodaszép tájakon haladtunk keresztül, nem kell annyira túlbonyolítani az ehhez hasonló hoszabb vonatutakat sem; gondoskodni kell élelemről folyadékról és mindenképpen ajánlot hely jegyet foglalni, amit viszont az Interrail jegyünk nem állt szóval az annak a kifizetése saját zsebből történt. Így történt, hogy körülbelül július 8.-a délre teljes épségben meg is érkeztünk Zürichbe.

Nem kívánok senkit megtéveszteni; Zürichet egyáltalán nem találtam egy elképesztő városnak. Ugyan jellemzőek rá maga az ország pozitív tulajdonságai, mint például a gyönyörű hegyek mely körül ölelik, a szintén lélegzet elakasztó Zürichsee, aminek vízéhez hasonló kékséget én még soha azelőtt nem láttam, illetve a láthatóan nagy szintű tisztaság és rend, az egész városban 1 darab(!!) szemetet találtunk. Azonban, ami nagyon nem tetszett a városban az az, hogy nem igazán lehet bármit csinálni ezen a helyen. Nyílván van pár étterem illetve fagyizó ahova be lehet ülni, illetve a Svájci Nemzeti Múzeum, valamint léteznek hajótúrák is a tavon és persze lehet sétálgatni, de ezeken kívül tényleg semmi érdekesebbet nem találtunk ahol az időt el tudtuk volna tölteni, egy tisztességesebb bolt fellelése is órákat vett igénybe, amit noha nem célirányosan nem kutattunk fel de az is eléggé magáért beszél, hogy nem botlottunk egybe se útunk során, mintha a városvezetésnek nem is lenne célja, az, hogy te itt pénzt költs el, ami igazából teljesen le is írja a város működését; ide az emberek kizárólag dolgozni járnak. Az országban nyilvánvalóan a Svájci frank a hivatalos fizetőeszköz, de mi minden helyen tudtunk euróval fizetni, azzal  a megkötéssel, hogy csak papírpénzzel és csakis  frankban kaptunk vissza

Igaz lehet ez így kicsit egy kemény kritikának hangzott főleg, hogy nem is töltöttünk el ott sok időt, nagyjából 5 óra magasságában tovább is álltunk Bázelbe, így az egyetlen tényleges látványosság, amit megnéztünk az a Grossmünster templom volt, ez egyébként egy teljsen rendben lévő imahely, ami a városban élő protestáns közösséget hívotatott szolgálni, aminek építése már 1100-ban elkezdődött. Ezen kívül bejártuk a város nagy részét de nem sok említésre méltó dolgot találtunk. Voltak publikus szőkütak, melyekből tökéletesen tiszta ivóvíz folyt, de ezekhez hasonlók is megtalálhatók svájc nagy részén, fontos részlet még, hogy nem meglepő módon Svájc nem egy olcsó ország, de Zürich még az országban lévő többi államból is kiemelkedik. Egy dolgot biztosan merek állítani; ha egy élményekben gazdag azonban viszonylag olcsó utazást tervezel, Zürich nem a te városod.

Miután beleuntunk Zürich gyönyörű de egyébiránt számunkra unalmas hangulatába megvettük a vonatjegyeket Bázelbe (ezekért fizetnünk kellett hiszen a mi hivatalos utazási napunk hetedike volt), itt egyelőre akkor még nem töltöttünk el sok időt hanem megközelítőleg egy óra várakozás után megérkeztünk Prattelnbe, ami 20 percre volt a várostól, és elfoglaltuk a szállálsunkat, ezután megvacsoráztunk és elettük magunkat holnapra.

Sziasztok én Barni vagyok!

Ezen blogon továbbiakban a DiscoverEu keretein belül történő utazásomat, kalandjaimat kívánom megosztani. Egy sorozatban, napi bontásban fogom megosztani mindazt ami velem történt.

De hogyan is juthatsz hozzá egy ilyen Interrail jegyhez ingyen?

Lényegében nagyon egyszerű; a DiscoverEU az Erasmus+ program keretein belül lehetőséget kínál minden európai, 18-dik életévét betöltött fiatalnak arra, hogy felfedezze, körbeutazza európát. Ezt a nagylelkű jegyszórást általában 2 évente szervezik meg körülbelül évente 2-3 alkalommal, minden pályázati fordulóra 35 000db körüli jegyet osztanak ki. Ezek az igazolványok széleskörűen használhatóak, ami azt jelenti, hogy jószerivel a konitnens összes vasúti vonaljára ingyen jegyet tud szerezni neked, illetve speciális esetben (ha például Cipruson laksz, ami egy sziget) igényelhetsz repjegyet is(ami nem haladja meg a 251 euros árat), a csakis vonatutat tartalmazó utazások FLEX jegyet kapnak a speciálisak pedig FIX jegyet,  azonban valójában ez nem ilyen egyszerű; hogyha például az adott személy a tavaszi sorsoláson vesz részt annak feltételei a következőek; minden jelentkezőnek (lehet csoportban illetve egyéniben is jelentkezni) be kell töltenie a 18. életévét június 30-ig, ezen túl az utazásnak illetve ezután közel egy évig használhatóak is lesznek, végül pedig egy ilyen igazolvány 7 utazási napra jogosít fel, mindegyiket 30 napon belül vagy köteles felhasználni, emellett sajnos nem is teljesen ingyenesek a vonatutak hiszen, a helyjegyeket magadnak kell állnod ami nem probléma például a benelux területeken ahol nem is kell széket foglalni, szóval ez teljesen jelentőségét veszíti, azonban igen hasznos ha egy hosszabb, 15 órás útra indulsz, hiszen ilyenkor az alvást is kilátásba lehet helyezni.

Nos hogyan is lehet ezekhez a jegyekkel hozzájutni?

Mindazoknak akik látták Moszkva tér c. filmet azoknak csalódást kell okozzak hiszen a film, főhősei is pont ugyanilyen jegyeket hamísítottak csak éppen 30 évvel ezelőtt. Nekik bejött hiszen akkoriban még papír alapúak voltak és mintahogy minden másik igazolvány, hamisítható. Ma ár más a helyzet hiszen digitálisan kell, főként egy erre szolgáló appon érvényesíteni őket. Magukhoz  a jegyekhez az Európai Únió Youth weboldalán kell regisztrálni, ahol a pályázás lényegében egy középhosszú körülbelül 10 perc hosszúságú kérdőív ahol ahhoz hasonló kérdésekre kell válaszlni, mint például "Mennyire érzed magad európainak?" "Ki finanszírozná az utad?" "mire használnád fel ezt a lehetőséget?" stb. Természetesen ha az ember egy kicsit is megnézi a kérdéseket mindenhol fellelhető egy egyértelműen helyes/ "leghelyesebb" választ, acélból, hogy az esélyeinket növelhessük, ezek nagyon hasznosak, emellett sikerre segíhető módszer az is, hogy több barátoddal, csoportként jelenkeztek, hiszen így nagyobb az esélye, hogy elfogadják mivel így jobban biztosítják, hogy mindenki éljen a jegyeivel, de ez nem feltétlen hibamentes stratégia hiszen ezt csak a kissé szűkörű de abszolút jóarányű tapasztaltomon alapozom.

Innentől már csak annyi a dolgod, hogy letöltöd a DiscoverEu Travel App-ot ahova bejelentkezve tudod aktiválni az utazási napjaidat. Miután aktiváltad, az app ellát téged egy QR kóddal, ami a jegyedként fog szolgálni. Emellett az app segít a lehető legjobb útvonal kiválasztásában és kisebb érdekes statisztikákkal is ellát téged, mint például az utazásod útvonala egy térképre levetítve