Aznap felkellve olyan egyszerűen kezdtük a reggelt, mint ahogyan azt tettük mindegy egyes másik alkalommal, az utazásunk alatt; lezuhanyoztunk, fogat mostunk, átöltöztünk és reggeliztünk. Ez a párizsi napjaink alatt teljes egészében a szálláson telt, hiszen minden megvolt ott ezek közül. A szállásunk egyáltalán nem volt egy úri lakosztály, viszont a párizsi szállások árait és tumultusát figyelembe véve mindannyian egyetértettünk abban, hogy ezen érdemes lesz spórolni amennyit csak lehetséges, így is tettünk. A hely egy diákszálló volt, egyáltalán nem volt hívogató külsője se belseje, viszont megvolt benne az az elragadó minimalisztika feldobva a ’90-es illetve a 2000-es évek dizájn elemjeivel, amiket egy valószínűleg hozzá nem értő, de annál inkább „hip” ember álmodott meg, valószínűleg sokan csak szimplán ízléstelennek bélyegezték volna, de nekem tetszett, a szobánk egészen kicsi volt mindössze körülbelül 10-12m2 lehetett, helyet foglalt benne kettő különálló ágy a föld közelében, illetve kettejük között, fennt, egy harmadik, mindezen kívül volt még egy tökürrel ellátott csap, illetve pár magasan lévő polc. Az ár úgy alakult, hogy hármunknak, 4 éjszakára, összesen 450 euro volt, illetve az ár magában foglalta a reggelinket, a szálló egyébként tele volt hozzánk hasonló spórolós fiatalokkal, mindez a párizsi 1-es zóna legszélén, szóval épphogy csak viszonylag kényelmes távolságra a város legérdekesebb részeitől (természetesen turista szemmel).
A nap első programja a Louvre volt. 10.30-ra mentünk az épülethez, mivel 11-re voltak jegyeink foglaltak, ezeket érdemes minimum 2 nappal a tervezett érkezés előtt lefoglalni ezáltal bebiztosítani a helyeinket. Meglepő módon a bejutás nagyon gyorsan lezajlott; mindössze 10 percet kellett várnunk a mi időpontunkra fenntartott sorban, ahol rajtunk kívül körülbelül 100 ember állt még, amíg nem mindenkit lényegében egyszerre beengedtek. A jegyeket egyébként pofon egyszerűen le lehet foglalni a hivatalos weboldalukon és sok más európai múzeumhoz hasonlóan EU-s személyi igazolvánnyal rendelkező diákoknak a belépés ingyenes. Amikor legutóbb jártam a Louvre-ban, akkor összesen 4 óra hosszát voltam bent, ezt úgy, hogy átszaladtam pár helyen illetve, voltak olyan részei, amiket nem is láttam, mindez nem meglepő, hiszen a hely hatalmas. Mostani látogatásunk alkalmával szó szerint mindenen végig mentünk, ami lényegében 4, hosszasan elnyúló emeletet jelent. Nagyon örültem, hogy most bármilyen sietség nélkül volt lehetőségem megint megnézni az egészet, hiszen legutóbb pont kihagytam a legfelső szintet, magamban mondván: „biztosan nincs ott már semmi ennél érdekesebb”, borzasztóan nagyot tévedtem. Véleményem szerint az szint messzemenőleg a legjobb. A prospektus szerint a francia festők emelete, de azon belül elképesztően sokrétű, itt jöttem rá, hogy az általam korábban nem kedvelt és unalmasnak tartott, csendéleteket is lehet nagyon érdekesnek, mélyre hatolónak ábrázolni, emellett ezen az emeleten van bőven a legkevesebb látogató, ami egy igazi felüdülés lehet a fullasztó tömeg után az alsóbb szinteken. Így összesen nagyjából 5 órát töltöttünk a múzeumban. Ezután megebédeltünk egy pékségben és egy szupermarketben vett ételekből, amit a szajna parton költöttünk el. Az erre a napra maradó utolsó programunk a Marais meglátogatása volt, ami Párizs egyik leghangulatosabb negyede, ahol temérdek galéria, fiatalos butik és melegbár kap helyet,(Fun Fact: összesen 173 szivárványos zászlót számoltunk össze) emellett ezen a területen volt valaha a város zsidónegyede is és a mai napig is számos kóser étterem található itt.
